A háború előzményei az első világháborúig nyúlnak vissza, amikor a győztes hatalmak megalázó békefeltételeket kényszerítettek a vesztesekre. Az 1933-ban hatalomra jutott Adolf Hitler német nemzetiszocialista kancellár féktelen demagógiával kihasználta a németek revansvágyát, sorra szegve meg a békefeltételeket. 1935-ben visszaállította a hadkötelezettséget, egy évvel később hadserege bevonult a demilitarizált Rajna-vidékre. Kihasználva a britek és franciák újabb háború elkerülését célzó megbékélési politikáját a Führer 1938-ban elfoglalta Ausztriát és Csehszlovákia németek lakta részét, 1939-ben a maradék Csehországot is, a hátát pedig a Szovjetunióval kötött megnemtámadási szerződéssel biztosította.
A casus belli a danzigi kérdés lett. Az 1919-es békeszerződés a Balti-tenger partján fekvő Danzigot (ma: Gdansk) szabad várossá nyilvánította, s hogy Lengyelországnak kijáratot biztosítsanak a tengerhez, szárazföldi folyosót is kialakítottak, amely elvágta Kelet-Poroszországot az anyaországtól. Hitler már az 1938-as müncheni konferencia után a város átadását követelte, de erről a brit és francia garanciában bízó lengyel kormány hallani sem akart. A háborúra készülő Hitler 1939 áprilisában kidolgoztatta Lengyelország lerohanásának haditervét, felmondta a lengyel-német megnemtámadási szerződést, s miután az augusztus 23-án aláírt Molotov-Ribbentrop paktummal elkerülte a kétfrontos háború veszélyét, elérkezettnek látta az időt a cselekvésre. Augusztus 31-én lengyel egyenruhába öltöztetett német bűnözők elfoglalták a gleiwitzi (Gliwice) rádióadót, s Hitler a "provokációra" válaszul elrendelte Lengyelország megtámadását.
Szeptember 1-jén hajnali háromnegyed ötkor a néhány nappal korábban "udvariassági látogatásra" érkezett német Schleswig-Holstein cirkáló lőni kezdte a danzigi lengyel támaszpontot. Nem sokkal később megindult a német hadigépezet, s rövid időn belül eltaposta Lengyelországot. A Harmadik Birodalom hadereje egy hónap alatt elfoglalta az ország nyugati részét, míg a keleti lengyel területek a szeptember 17-én benyomuló szovjet csapatok ellenőrzése alá kerültek. A brit és a francia kormány szeptember 3-án ultimátumot intézett Hitlerhez, amelyben a hadműveletek leállítására és a tárgyalások megkezdésére szólították fel.
Miután ez nem történt meg, még aznap hadat üzentek Németországnak, hivatalosan is megkezdődött a második világháború. A nyugati fronton sokáig nem történtek nagyobb szabású hadműveletek, az angol expedíciós csapatok csak szeptember közepén érkeztek Franciaországba - ezt a néhány hónapot illették később a franciák a fura háború (drole de guerre), a németek az ülőháború (Sitzkrieg) elnevezéssel.
A második világégés Európában a Harmadik Birodalom 1945. május 8-i kapitulációjával ért véget. A csendes-óceáni fronton Japán csak szeptember 2-án, az amerikai atombomba augusztusi bevetése után tette le a fegyvert. Az antifasiszta koalíció teljes győzelmével végződő második világháború volt az első, a Föld teljes egészére kiterjedő fegyveres konfliktus, amelyben 61 állam (az akkori emberiség 80 százaléka) vett részt, a harcok 40 ország területén és az összes óceánon folytak, 110 millió katona állt fegyverben. A katonai áldozatok száma 27, a civileké 25 millióra tehető.